Szabó Imre: „hihetetlenül büszke vagyok a tanítványaimra”

Tavaly nyáron vette át ezt a korosztályt. Milyen állapotban voltak a srácok?

Kevesen jöttek edzésre, és akadtak hiányosságok. Ez értendő a taktikára, a technikai képességekre és a fizikális problémákra is. Aztán egy néhány hét után egyre több gyerek kapcsolódott be a munkába és egy kiváló közösség alakult ki.

Ez utóbbi miben mutatkozott meg?

Szorgalmasak voltak, mindent elvégeztek, amit kértem, és ez nagyon hamar meglátszott az egységben, az összetartozásban. Pillanatok alatt befogadóak lettek, majdnem testvéri közösség alakult ki.

Ősszel azt mondta, többet teljesítettek a vártnál.

Így is lett. A virtuális tabella második helyén fordultunk. Úgy gyűjtöttünk húsz pontot, hogy hat győzelem mellett mindössze kétszer ikszeltünk és ugyanannyiszor hagytuk el vesztesen a pályát. A gólkülönbségünk is pozitív lett, 17-13-mal. Óriási dolog és meglepetés volt a számomra, hogy a vesztett pontokat letudtuk az első négy fordulóban. Innen csak a siker vezetett bennünket.

És tavasszal?

Ugrásszerű volt a fejlődés, kilenc nyert meccs mellett csupán egyszer kaptunk ki, 27 pontot szereztünk, imponáló, 44-7-es gólkülönbségünkkel megnyertük a tabellát, első helyen végeztünk.

Mi lett a siker titka?

A csapat egysége. Nagyon fegyelmezett, alázatos és szorgalmas társasággal dolgozhattam, amiért rendkívül hálás vagyok a srácoknak, és hihetetlenül büszke vagyok tanítványaimra.

Lehet ezt fokozni?

Ha együtt marad a csapat, akkor igen. Szakmailag és emberileg is. Szeretném, ha ez a 22-23 gyerek jól érezné magát, és ugyanilyen morállal dolgozna tovább, miközben élvezik a játékot. Talán én is hozzá járultam és járulhatok a továbbiakban a nevelésükhöz. Ha így lesz, minden bizonnyal meglátszik majd a viselkedésükön, a későbbi munkájukban, nagy szavakkal élve: az életükben.